Milyen készségek szükségesek ahhoz, hogy ilyen fiatalon ennyi elismerésben részesüljön valaki?
Tóth-Czifra Júlia: Nekem már a középiskolában is fantasztikus magyartanáraim voltak. Így hamar kiderült, hogy mit jelenthet nekem az irodalom. Az idő ilyenkor nagyon sokat számít: nem kellett keresnem, ahogy sok kortársamnak, hogy merre induljak tovább, illetve éppen hogy úgy tűnt, mintha itt, ezen a pályán volna keresnivalóm. Azóta ebben a keresgélésben telik az idő. Az adottságokról nem tudok nyilatkozni, mert nehezen tudnám magam leválasztani arról, amivel foglalkozom. Akkor viszont talán azt lehetne mondani, hogy azt kívánja ennek a munkának a sikere is, mint bármelyiké: életvitelszerűséget. A családommal is szerencsém van, mert nemcsak elnézőek mindezzel szemben, de támogatóak is.

Az Arenberg-díjat a Coimbra Csoport egyetemi hálózat osztja ki; olyan hallgatók jelentkezhetnek rá, akik frissen végeztek mesterszakon, és korábban Erasmus-ösztöndíjjal cserediákok voltak valamelyik, a csoporthoz tartozó egyetemen. Ön mely egyetem hallgatója volt az Erasmus során, és milyen tapasztalatokkal gazdagodott?
T.Cz.J.: Európaiként járni Európában, bármerre is, nagy élmény. Úgy lehet vég nélkül utazni, hogy közben az ember szüntelen otthon van. Mindig új és mindig ismerős. Én a Leideni Egyetemen töltöttem egy félévet. Ez egy kutatóegyetem, így minden feltétel és körülmény kifogástalan volt a munkához. Nem is beszélve arról a lenyűgöző kulturális anyagról, amellyel Hollandia rendelkezik. Meghatározó időszak volt. Úgy szoktam azokra a hónapokra visszagondolni, mint egy gazdagon fölszerelt, mozgó dolgozószobára. Az is hamar kiderült, hogy az a képzés, amelyet itthon kaptam, nagyon jól működik odakint. Szeretik és becsülik a magyar hallgatókat.

A pályázóknak be kellett nyújtaniuk egy négyoldalas, angol nyelvű írást, melyben bemutatják a szakdolgozatukat, valamint azt, hogy az Erasmus-csereprogram mennyiben járult hozzá annak megírásához. Ön miről írta a szakdolgozatát, valamint miben járult hozzá ehhez az Erasmus-csereprogram?
T.Cz.J.: A szakdolgozatírás idején én már dolgoztam az Esti Kornél kritikai kiadásán. A diplomamunkámnak is ez a novellafüzér lett a témája. A kint hallgatott órák mind filológiai, szövegtudományi, mind narrációelméleti területen sok ajtót nyitottak meg előttem. Új, kreatív szövegkiadási gyakorlatokkal találkozhattam, és rengeteg idegen nyelvű szakirodalomhoz jutottam hozzá.

Mit köszönhet az ELTE-nek?
T.Cz.J.: Számomra nem volt kérdés annak idején, hogy az ELTE-re jöjjek-e. Ezt az egyetlen helyet, egyetlen szakot jelöltem meg a jelentkezési lapon. Úgy vagyok otthon az egyetemen, ahogy alig máshol. Kivételes szellemi légkörben és tudományos erőtérben lehetett a szakomon tanulni, könnyű volt építkezni. Az évfolyamom és a tanáraim is kiválóak voltak, rengeteg ösztönzést és segítséget kaptam. És bizalmat – ennél többet nem igazán kívánhat magának egy fiatal hallgató. Korán ajándékoztak meg - elsősorban Szegedy-Maszák Mihály professzor úr, akit mesteremnek tekintek - komoly, számomra sokszor félelmetes feladatokkal, de a bizonyossággal is, hogy képes vagyok őket elvégezni.

A 2011-es Ünnepi Könyvhét egyik újdonsága volt a Veres Andrással közösen szerkesztett Esti Kornél kritikai kiadás. Pillanatnyilag milyen projektben vesz részt? Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
T.Cz.J.: Hála Istennek, a Kosztolányi-kutatás Dobos István és Szegedy-Maszák professzor urak, valamint Veres András vezetésével komoly ütemben halad előre. A Kalligram gondozásában egymás után jelennek meg az újabb és újabb kötetek. Rengeteg munkát és izgalmas eredményeket tartogat még ez a zseniális életmű. Ebben vállalok, és szeretnék még sokáig részt vállalni Egy éve vagyok doktorandusza az Irodalomtudományi Doktori Iskolának, az ezzel járó elfoglaltságok és a Kosztolányi-kutatás kitölti a napokat. Nem is igazán foglalkozom a jövővel, élvezem ezt a munkás, tág jelent.
(Forrás: ELTE)
(www.edupress.hu)