"A Musica Nostra Kórussal, mely 1994-ben alakult, a kezdeti időszakban gyakran jártunk külföldi versenyekre, az utóbbi időben azonban jobban kedveljük a versenyszellemet nélkülöző szép koncerteket, akár itthon, akár külföldön. Egy verseny atmoszférája viszont gyakran különlegesen magas teljesítményre sarkallja az énekeseket, ezért is vállaltuk idén a szlovákiai versenyen a megmérettetést. A győzelem mindig nagy öröm, ami ezúttal különleges volt, az az, hogy lényegében minden fontos díjat - Aranyérem, Kategória győzelem, Nagydíj és Karnagyi Különdíj - a mi kórusunknak ítélt a nemzetközi zsűri. A kórusversenyek díjai többnyire nem pénzben mérhetőek, inkább nagy szakmai elismerést jelentenek, és nagy lendületet adnak az együttesnek" - mesélte Mindszenty Zsuzsánna, aki a Karnagyi Különdíjat kapta meg a versenyen színvonalas teljesítményéért.
"A kórus jelenleg 28 fővel működik, többségük az ELTE Zenei Tanszékén végzett, tanítványaim voltak. Néhányan az alapítás óta kitartanak a kórus mellett, de új tagok is vannak. Eddig mindig természetesen adódott az utánpótlás kérdése, hiszen 28 éve tanítok az ELTE Zenei Tanszékén. A jelenlegi tanítványaim közül is jó néhányan énekelnek a kórusban. Azt hiszem, hogy egy kórus esetében két dologtól függhet az, hogy sok éven át képesek vagyunk-e működni. Az egyik az, hogy milyen zenei-szakmai programot tud nyújtani a karvezető. A másik az, hogy milyen a társaság. Én mindig arra törekedtem, hogy az utánpótlás esetében is olyan emberek kerüljenek be, akik beleillenek a kórusba. Nem kell, hogy mindenki jóban legyen a másikkal, ennél sokkal fontosabb, hogy mindenki találjon magának néhány embert, akivel jól kijön. Viszont amikor koncerten énekelünk, vagy épp egy versenyen veszünk részt, akkor mindenki, egy emberként a legjobbat, a legszebbet nyújtja. A közös muzsikálás csak úgy működhet, ha »egy húron pendülünk«" - magyarázta a karnagy.
A kórus nőikari formában működik, de minden évben egyszer, karácsonykor meghívják a tagok a barátaikat, rokonaikat, azokat a fiúkat, akik tudnak énekelni. Ilyenkor egy zenekari kíséretes oratórikus művet szoktak előadni; legutóbb Vivaldi Gloriáját énekelték az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán az Aula Magnában tavaly karácsonykor.
"Sok kortárs zenét énekelünk, de mindenféle más stílusból is válogatunk. A kórustagjaim nagy része zenész, természetesen mindannyian azt szeretnénk, hogy színes, sokféle legyen a repertoárunk. Ha az ember sok kortárs darabot énekel, akkor már vágyik egy szép reneszánsz motettára vagy egy sok érzelemmel átfűtött romantikus darabra. Azután megint jöhet egy modern darab. Végül is a legfontosabb, hogy valamennyien jól érezzük magunkat, örömmel énekelhessünk, és a közönségünknek is kedvére tegyünk. De miután az én szakterületem a kortárs zene, az elmúlt csaknem 20 évben sok mai magyar szerzővel, de még külföldiekkel is volt személyes kapcsolatunk. Sok művet mutattunk be, számos zeneszerző járt nálunk próbán. Egy ősbemutató előtt mindig megkérem a szerzőt, jöjjön el, hallgassa meg a művet, és segítő szavakkal irányítson bennünket, hogy a lehető legjobb lehessen az előadás. Jó néhány olyan művet is énekeltünk, amelyet kimondottan nekünk ajánlott a zeneszerző" - fejtette ki Mindszenty Zsuzsánna.
A docens úgy véli, sajnálatos módon egyre kevésbé felkészültek a diákok a középiskolából kikerülve, amiről nem ők tehetnek. "A körülöttünk lévő világ ezer irányba tereli a fiatalok figyelmét, rengeteg lehetőség közül válogathatnak. A zene nem tartozik azok közé a tárgyak közé, amelyek rögtön, akár anyagiakra is lefordíthatóan hasznot hajtanak. Aki a zene mellett dönt, annak egy kicsit fölötte kell állnia a túlságosan is praktikus, haszonközpontú szemléletnek. Sokat kell dolgoznia az iskolában tantárgyszerűen megtanulandó dolgok mellett. Hangszert, zeneelméletet, zeneirodalmat kell tanulnia, ez mind nincs benne egy normál iskola »menetrendjében«. Sokan az utolsó pillanatokban döntenek amellett, hogy a Zenei Tanszékre jönnek tanulni. Az ilyen esetekben bizony sok pótolnivaló lehet, de mindig vannak alaposan felkészült, kiváló hallgatóink. Én nem félek: a zene olyan csodálatos dolog, hogy mindig lesz, aki végül ezt választja. Lehet, hogy nem lesz sok pénze, az is lehet, hogy az elismertségért nagyon is meg kell küzdenie, de hiszem, hogy boldog ember lesz. Én mindenesetre soha semmi mást nem választanék élethivatásomul, mint a zenét és a tanítást" - fogalmazott a docens.
Mindszenty Zsuzsánna fontosnak tartja, hogy egy gyerek se hagyja el az iskolát úgy, hogy bizonyos alapvető zeneszerzőkkel és zenékkel nem találkozott. "Mostanában egyre többet vitatkozunk különböző fórumokon arról, hogy miből mennyit tanítsunk, milyen igényeket elégítsünk ki. Szerintem az nem képezheti vita tárgyát például a matematikusoknál, hogy összeadni, kivonni, szorozni, osztani meg kell tanulni. Tehát én is csak azt tudom mondani a magam szakterületéről, hogy mindent, ami ebbe a rettenetesen kevés heti egy énekórába belefér, azt tanítsuk, adjuk a gyerekeknek. Legfőképpen azt, amivel maguktól nem találkoznának. Például nem tartom igazán fontosnak, hogy könnyűzenét tanítsunk az iskolai énekórákon. Nem azért, mert én nem szeretem, ellenkezőleg, sok mindent szívesen hallgatok. Hanem azért, mert az életünket a könnyűzene állandóan kitölti, mindenütt ez szól - a bevásárlóközpontoktól a fodrászig. Emiatt én ezzel nem tölteném az időt, inkább olyan zenéket mutatnék a gyerekeknek, amelyekkel ha nem találkoznak, szegényebbek lesznek. Egy csodálatos Bach-mű, vagy Mozart Requiemje, vagy akár Kodály Psalmus Hungaricusa mind olyan élményt adhatnak, amely egy életre meghatározhatja egy nyitott lelkű fiatal világszemléletét" - hangsúlyozta.
Az ELTE BTK Zenei Tanszéke a karnagyi ismereteket is "megköveteli", hiszen a felvételijén - többek között - két népdalt is kell vezényelnie a jelentkezőnek. "A népdalokat nem hagyhatjuk ki az életünkből. A dal, a néphagyomány megőrzése valamennyiünk feladata. Ahogy Kodály Zoltán mondta: »A kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.« Remélem, egyetlen iskolában sem merül fel, hogy ne tanítsanak népdalokat. Csodálatos dalaink vannak: fájdalmasan szomorúak és duhaj módon vidámak, viccesek és komolyak - kiapadhatatlan kincs az, ami a magyar népi hagyományban velünk él. Nem minden ország dicsekedhet azzal, hogy volt, aki szisztematikusan összegyűjtötte és elérhetővé tette népi dallamok ezreit, mely bizony sok fiatalt is boldogít és szórakoztat. A táncházak ma sem üresek, és például a Muzsikás Együttes hangversenyei most is mindig telt házasak. A lényeg mégis az, hogy minden, ami jó zene - függetlenül kortól és stílustól - megtalálja az utat az emberekhez és szebbé tegye az életüket" - összegezte Mindszenty Zsuzsánna.
(Forrás: ELTE)
(www.edupress.hu)